Csikai Márta érmeiről

Askercz Éva

Csikai Márta olyan szobrász, aki viszonylag kevés érmet alkotott eddigi pályája során. Érmei inkább csak a nagy feladatok, szobrok árnyékában, vagy szüneteiben keletkeztek. Többnyire a maga örömére, személyes élményei megörökítésére nyúlt ehhez a formához. Ez az attitűd nemcsak érmeinek csekély számában mutatkozik meg, de az érmek témáiban és formanyelvében is. A táj a főszereplő ezeken az érmeken, a békés Tisza menti táj, annak monumentalitása, és rejtett szépségei. De ezen túl érzékelhető az a személyes elvarázsolódás is, amit a vízen járó, vagy a vízparton ülő szobrász érzett, kitapintható valami csöndes, békés panteizmus e finoman modellált érmeken.

Hogy ritkábban nyúl az érmészethez, azzal nincsen egyedül szobrászatunkban. Sokan és sokszor leírták már: a magyar érmészet kvalitásai annak is köszönhetőek, hogy az érmészetnek sajátos rangja van a magyar szobrászok gondolatvilágban, hogy jószerint minden jelentős magyar szobrász hozzányúlt ehhez az intimitásra is alkalmas műformához. Sokan vannak olyanok, kiknek érmeit, mint Csikai Mártáéit is, az enyhülés óráinak köszönhetjük, melyeket a monumentális feladatok utáni megpihenés és intimitásvágy, az anyaggal való finom babrálás örömei segítettek életre. Valami furcsa vágy arra, hogy a nagy méretek, bonyolult térviszonyok, mozgások megformálása után a relief technika szolid vizeire evezzenek.

Csikai Márta ahhoz a szobrászgenerációhoz tartozik, akik az 1960-as években újították meg a magyar éremművészetet, elsősorban friss szellemükkel, az érmészet témáinak kiterjesztésével. Azokhoz az akkori fiatalokhoz, akik a hagyományos szerepkör elismerése mellett a kötöttségeket lerázva, szabadon mintázott, személyes mondanivalók kifejezésére alkalmas miniatűr plasztikának is tekintették az érmészetet.

Ezekben az években Csikai Márta jórészt nagyméretű szobrokat farag, de néhány ekkori érmén azt látjuk, témaválasztásában, stílusában természetesen igazodik kortársainak újdonságaihoz, friss éremfelfogásához. Amíg nagyméretű, valósághű szobrain az emberi alak, a mozdulat, a tánc, a lebegés, vagy éppen a tömbszerűen zárt testek megformálása izgatja, addig érmein az embert körülfogó világ, a békés táj jelenik meg, finom fény-árnyékhatásokra figyelő modellálással. 

Érdekes, hogy többnyire nagy távlatokban ábrázolja a tájat, olyan nézőpontot választva, „ahol az ég a földet éri”, s ahol a végtelen tájban aprók az emberek, de valamilyen módon mégis jelen vannak. Csikai láthatóan szívesen elbíbelődik a részletekkel, a hullámzó és statikus tájelemek megjelenítésével. Ha végignézünk érmei során, azt mondhatjuk, rajtuk a „víz az úr”, pontosabban azok az élmények, amelyeket a Tisza jelentett és jelent ma is a szobrász számára. A távlatosság mellett a hullámok finom, változatos fény-árnyék játéka az, ami lenyűgözi, a tükröződés csodája izgatja, amely a nagyon is valóságos látvány megragadása közben a nézőt transzcendentális magasságokba szédítheti. 

Csikai Márta kisplasztikáinak, érmeinek nyelvét is megváltoztatta a viaszvesztéses technika új lehetősége, amely a Sóstói Alkotótelepnek hála oly sok szobrászt, érmészt is megihletett. A finom relief technika, s az alaplapokból domborítás nélkül kiemelhető téri részletek teszik, hogy érmeinek stílusa megváltozik. Amíg kisplasztikáiban az áttöréseknek lesz fontos szerepe, addig érmein, korábbi munkáival összehasonlítva, egyfajta egyszerűsödés figyelhető meg. Tiszánál I-IV. című 2002-es éremsorában lemond a táj naturális megjelenítéséről, de a tér végtelenségét így is érzékeltetni tudja. A Tisza, e szerelmetes téma a 2004-ben alkotott éremsorban is hasonló feszes kompozíciókon, jelzés-szerű tájrészletek s a hullámzás ellenpontozására építve jelenik meg. Alkotójuk, úgy tűnik, egyfajta bölcs szűkszavúságra talált rá, de ezzel érmei mégis valamiféle monumentalitás irányába mozdultak el. 

 

Askercz Éva