Pál Mihály
„ Selyem szál haja, Magyar Ilona
Haján körül gyöngy, koszorúja gyöngy”
… de micsoda Magyar Ilona? … zömök, telt, mindene kerek magyar lány, ha felállna a villám is lepattanna róla; kőpáncél védi a kavics-„Vénuszt”. Testének kerek formái feszes domborodással fordulnak a térben.
Csikai Márta főiskolai munkája ez a szépen komponált kőlány s, mivel diplomamunka, illő volt megtisztelni a példaadó mestereket is. A szobor kissé kimódolt, térbe csavarodó kompozíciós szerkezete Somogyi Józsefet idézi, a szigorúan zárt, lágyan hullámzó, átsimuló formák Medgyessy Ferencet, és persze a gyöngyök: mindkét mester szeretett a gyöngyökkel játszani. A szobor arányaiban és a steril formákban azért itt van Mikus mester is.
Azt hiszem, hogy csak nagy útra felkészülve meri valaki így kisarkítani szobrászi debütációját, ahogyan ezt Csikai Márta tette diplomamunkája megalkotásával. Igazán meglepő számomra az, hogy a szobor nagy sikere ellenére is, innentől kezdve Márta szobrászi életútja e startkő-szobor hosszan elhúzódó, tételes tagadása. Korai munkáiban megtalált, félreérthetetlenül előtűnő szobor-ideáljának lebontása lépésről-lépésre történt, s egy életmű megvalósított szobrainak folyamatában követhetjük a kiteljesedés irányába mutató változásait.
Azt gondolhatnának, hogy ez a következetes, egy irányba történő változás egy tudatosan kijelölt cél felé halad, de azt is tudjuk, hogy Mártától semmi sem idegenebb annál, mint az, hogy hosszú évtizedeken át fejében hordozzon egy tudatosan kijelölt programot.
Feltételezésemben férje, János is megerősített azzal, hogy – az ő szavaival élve – Mártát „zsigeri” szobrásznak tartja, aki nem gyárt elméleteket sem az anyaghoz nyúlás előtt, sem utána, s nem készíti el előre gondolatban a szobrait (talán ez is oka lehet szobrai frissességének). Valami öntudatlan automatizmus belső kényszere vezeti kezét, és lásd! szinte mindig egy irányba. (Ha valaki nem hiszi, rakja elkészültük idejének sorrendjébe szobrait.)
Szobrászunk a figuralitástól nem tudott, nem is akart elszakadni, de változásaiban egyre inkább visszaszorult a test ábrázolása, és előtérbe kerültek a drapéria formai elemei, amik önállósulva és egyre átírtabb megjelenésben utalnak a testmozgásokra. Ez a megtalált alkotói módszer különösen jól érvényesül a táncoló lányok számos változatában és, talán még ezeknél is érzékletesebben, „Szent Mihály” és „ Szent Raffael” szobraiban.
Csikai Márta alkotói változásainak, fejlődésének több évtizedes története egyben szobrai „testvesztésének” története is.
Kútfigurájának nőalakja (diplomamunka) szépen megformált, mozgalmas kompozícióban megfogalmazott test. A ruházat szinte rátapadva követi a test formáinak hullámzását, mintegy „körülrajzolja” a kiemelkedő részleteket. A feszes, testhez simuló ruharáncok az érlelő idő folyamán mozgalmas, önálló formákká alakulva leválnak a testről, és a szigorúan zárt kompozícióból kiszabadulva önálló, már a ruházat natúrjára alig emlékeztetően, a szobor szuverén alkotóelemeivé emelkednek.
A változásokat dokumentáló plasztikák hosszú sora elvezet eddigi munkásságának legutóbbi szobraihoz, az arkangyalokhoz, „Szent Mihály” és „Szent Raffael” megalkotásához.
Az egyik angyalszobrot, a „Szent Mihályt” az óbudai Pálvölgyi cseppkőbarlang előtti kis téren állították fel tavaly ősszel (2007). A „Szent Raffael” elhelyezése az elmúlt napokban történt a Korányi-tüdőszanatórium parkjában.
Az angyalok hierarchiájában első helyen álló Szent Mihály szobra – mivel égi jelenséget ábrázol égi száguldás közben – a földet egyik lábával éppen csak érinti, hogy a földmélyből előtörő, visszaharapó sárkányt legyőzze. A mozgalmas kompozíció drámai erővel sugallja e küzdelem hiteles valóságát.
A szép arányú, magas oszlopon előadva ez a harc az ég és föld találkozásának metszéspontján zajlik. A kompozíció erővonalainak irányai horizontálisak, így tud – a helyszín adottságainak köszönhetően – alulnézetből is minden oldalról rendkívül gazdag térhatást keltve élményt nyújtani.
Nem tudom, és félve is kérdezem magamtól, véletlen lehet-e az, hogy miután Márta eljutott odáig, hogy szobrai tömegüket vesztve, szinte súlytalan lebegésben oldódtak fel – mint köztéren több helyen felállított táncoló leányai mutatják – éppen angyalok mintázására kapjon megbízásokat? Ha ez véletlen, akkor azt kell mondanom, Csikai Mártának hihetetlen szerencséje van, de ha úgy ítéljük meg, hogy ez nem véletlen, akkor lehajtott fejjel el kell gondolkodnunk! Angyalokat megformálni, akiknek nincs is testük, csak az emberi képzelet láttatási kényszere öltöztette őket emberalakba, ábrázolásukra kapott feladat Márta sok évig érlelt plasztikai törekvései betetőzésének lehetőségét ajánlotta fel.
A Pálvölgyi barlang bejárata közelében lévő, minden dísz nélküli terecskén úgy áll az immár oszlopossá avanzsált szent szobra, hogy szerény méretét meghazudtolva, a környező hegyek karéjával határolt nagy térség fókusza lett. A távoli hegyek vonulatával felesel a vízszintes tagozódású, suhanó sodrású térkompozíció.
Rilke hozzá is írhatta volna gyönyörű sorait „Az angyalok” c. versben:
„De egy-egy szárnymozdulatukra
a lég örvénnyel megtelik:
mintha szobrász-kezébe fogva
az Úr lapozná sustorogva
a Kezdet súlyos könyveit” *
*Nemes Nagy Ágnes fordítása
Márta viszonylag korai köztéri szobra (1976) az Egerben felállított „Forrás” c. kút- vagy inkább vízmedence-plasztika. Különösen szép, lírai gondolatiságot sugall az érdekes formai leleménnyel megalkotott kőplasztika. Anya két gyermekével egybekomponált szobra egy vastag, nem túl nagy kőlapon helyezkedik el, egy viszonylag kisméretű vízmedence közepén.
Különös a nőalak furcsa pozitúrája: se nem fekszik, se nem ül – vagy ül is, meg fekszik is; lábának arányai eltúlozva megnyúltak, törzse lelapítva tapad az alapsíkhoz. A három gömbszerű fejtől (Marosfő, Szamosfő, Körösfő ?) a vízfolyás törvényszerűsége szerint lefelé haladást intonálva lejtenek a formák. Az alakok ruhái szeszélyes rendszertelenségben, gyorsmozgású vésőt idéző, játékos faktúrával frissítenek.
A kompozíciós torzítás a víz útját meséli el a nyugalmas tartású fejektől az anya vízbeérő lábujjáig.
Az együttes téri elrendezésével a medence-szabta kerethez igazodik. A gótikus falfülkébe megnyújtott, függőlegesen traktált figura illeszkedik, itt más nézőpontnak kell megfelelni; a kompozíció a medence felületére lapul, utánozza a víztükör ég felé forduló kiterítettségét.
Eltűnődtem azon, hogy vajon Márta ezt szándékosan akarta így? … nem mondana mást, mint nagy szobrász elődünk: akarta a fene! … én is úgy gondolom, hogy nem akarta!… ha akarta volna, akkor egy fáradt, kimódolt program valósult volna meg. Goethe jajdul fel: „megérzem a szándékot, és elkedvetlenedek”. Mártánál a szándékosság lehetősége fel sem merül; egyszerűen csak jól működtek „zsigeri” szobrászunk ösztönei.
*
Csikai Márta komponálási módszerében és formaképzésében a 80-as évek elejétől kezdve látványos megújulást tapasztalhatunk. Feltételezem, hogy a változás indíttatásához hozzájárult a Nyíregyháza-sóstói művésztelep illetve az ott alkalmazott viaszveszejtéses bronzöntési technika gyakorlatban való megismerése.
E módszer művelése által felkínált lehetőség Márta elkövetkező években született műveinek új arculatát eredményezte. A felfogásbeli változás akkor is érvényesült, ha nem ezzel a technikával valósultak meg köztéren elhelyezett bronzszobrai.
A korábban alkotott szobrok zárt, súlyt és tömeget érzékeltető hatása a formák súlytalannak tetsző, tért ölelő lobogásában oldódik fel. A kőanyag használata e törekvések kibontakoztatásához már nem volt alkalmas.
Nemcsak a formavilág és anyaghasználat újult meg Márta művészetében, hanem az új inspiráció a témaválasztást is befolyásolta; a táncosnő sorozat, ezek variációinak végig vitele több mint tíz évig lekötötte a szobrász figyelmét.
A suhanó, forgolódó, hajladozó nők szárnyszerű drapériák íveiben súlytalanul lebegnek – derűt lobognak felénk!
Rilkét kell ismét invitálni, ő szebben tud erről szólni:
„Táncosnő, ki a táncba
oldod az elmúlást: mint adtad elő!
S végül a forgás, ó, ez a mozgás fája, –
Már csak övé volt az év, vele ellebegő.”*
A csepeli táncosnő esetében a gondosan megfigyelt finom táncmozdulat még realisztikus, de a ruházat anyagtalanra átírt lobogása már a „Táncvirág” formai szintézisét előlegezi; az alakok és a szoknyák formarenddé lényegülnek lobogó sodrású mozgásban.
Szóljon Weöres Sándor is:
”a forrás habja forgatott,
oly sebesen, hogy mikor elértelek, egy voltam veled.”
*
Lapozgatom Márta szobrainak fotóit: „Tükröződés, „Vízparton” ezer változatban, „Fűzfa” kisméretben, nagyméretben, köztéren, „Kraszna, Szamos, Tisza” szoborterv. Szökőkutak, kútfigurák hosszú sora. Vízben élő hód. A bibliai Jónás története vízi történet, na végre egy fekvő lány a diplomamunka… de ez is kútfigura és hova készül? A bajai Vízgazdálkodási Technikum elé… Egy kicsit sok a vízből; gyanút fogok! Márta születésének évszámát ismerem, de melyik hónapban is született? …fellapozom a lexikont, de amire kíváncsi vagyok, már előre tudom!…igen, február: Vízöntő!
2008. november
Pál Mihály
