Bakonyvári M. Ágnes
Az alföldi realista hagyományok tudatos tiszteletével kezdte gyakorolni szobrászi tevékenységét Csikai Márta az 1960-as évek elején. Az azóta eltelt évtizedekben kiemelkedő technikai minőséggel művelte a klasszikus plasztikai műfajok mindegyikét. Eközben egyre határozottabban mutatkozott meg alkotói szemléletének az a sajátossága, hogy korának életélményeire kifinomult érzékenységgel képes reagálni.
Monumentális, köztéri munkáiban, kisplasztikáiban és érmein egyaránt három jellegzetes motívum-kör jelenik meg: a női figura, bibliai témák, valamint a táj.
Anya
Köztéren felállított munkáira és kisplasztikáira is jellemző, hogy a női teremtményt egy fizikailag körülhatárolható élet-térrel és a végtelen természeti, térrel való kapcsolatában egyszerre értelmezi. Ezek a kompozíciói klasszikus ikonográfiai megoldások érvényességét keresik egyéni szemlélettel megformált plasztikai szituációkban. Az Anya (1972) című kőszobor esetében a művészettörténeti hagyományokból megszokott, gyermekét ülve az ölében tartó anya alakja helyett az asszony földön fekvő teste úgy jelenik meg, amint törzsével a csecsemőt körbe fogja.
Profán Madonna
A hétköznapi mozgási gyakorlattól eltér a Profán Madonna (1972) című munka szobrászi megoldása is, amely a felnőtt testet derékban úgy meghajtja, hogy egészen összeérjen feje az előtte lépegető gyermekével.
Mindkét kompozícióban erőteljesen érvényesül a föld-közeliség gondolatának meghatározó ereje, a teremtő őserővel való szinte fizikai kapcsolat látható megjelenése.
Az első alkotói korszak kőszobrait viaszveszejtéses bronzöntéssel készített „öröm-szobrok” követték az 1980-as évek második felében. A táncoló női figurákban a test anyagi konkrétsége és a tánc szellemi elvonatkoztatottsága különös egységben mutatkozik meg. A pozitív és negatív formák bravúrosan lüktető, levegővé sűrűsödő ritmusában az emberi mozgás teszi érzékelhetővé azt az őselemet, amely visszahat a testet takaró drapériák mozgására, térbeli elrendeződésére.
A pozitív és negatív felületek váltakozása által érvényesülő fény-árnyék hatások felfokozott plasztikusságot adnak a szobrászi tömegeknek és kozmikus hatásúvá növelik az emberi léptékű mozgást.
Ezzel a motívummal több munkájában is foglalkozott az alkotó. A sárospataki vasútállomás előtt látható Táncvirág című kompozíció mellett számos más köztéri szobra és kisplasztikája jeleníti meg a ritmikus mozgást végző női figurát a természeti erőkkel való kapcsolatában. Az éltető őselem és az életre kelt lény viszonyában a kölcsönösség a jellemző Csikai Márta művein.
Csikai Márta eddigi szobrászi pályájának lényeges jellemzője, hogy műveinek jelentős része közvetlenül vagy közvetetten a Biblia világához kapcsolódik.
Ezt a tematikus kötődést azonban az alkotó nem elsősorban gondolati síkon érvényesíti, hanem plasztikai nyelvvé formálja.
A bibliai témák hagyományos ikonográfiai megjelenítésének plasztikai megújításával olyan valóság-modellt mutat, amelyben a történelmileg konkretizálható események és szereplők az egyszeri konkrétségen túl a plasztikai tér sajátosságai alapján értelmezhetők.
Érzékletes példáját képviselik ennek a jelenségnek az Angyali üdvözlet című bronz dombormű, valamint a Piéta és a Siratás című körplasztikák, amelyek az 1990-es évek első felében készültek.
A pályázati műként született Bronzkapu-terv (1995) egységnyi mezőiben elhelyezett domborművek egyenként is teljes értékű kompozíciók: a földi és a transzcendens valóság közös eseményeit felidézve az idő lineáris haladását modellezik, amelyet a kaputábla közepén elhelyezett plasztikus korpusz üdvtörténeti egységbe rendez. A korpusz körül a kapu üvegbetétjeként megjelenő kereszt-motívum a megváltás egyszeri eseményét a kompozícióba épített fény elemével az örökkévalóság léptékrendjében értelmezi. Különös érdekessége a kapun megjelenített világ-modellnek a korpusz és a fény-kereszt fölé magasodó növényi motívumok: az új ég és új föld viszony-rendszerében is érvényesülő teremtő őserő apokaliptikus megnyilvánulása.
Az ezeken felvetett valóságértelmezési lehetőségeket teljesíti ki Csikai Márta a Jónás-sorozat (1994 – 98) darabjain. A Jónás-történetet feldolgozó műveken két élőlény kapcsolata sajátos ellentmondásban és ennek megfelelő kompozíciós rendben jelenik meg: a természet fizikai törvényei szerint a cethal a pusztulást hozhatja a próféta számára, az üdvtörténet szükségessége szerint azonban találkozásuk mindkettejük küldetésének kiteljesedésévé válik. A bronz kompozíciós rendben, a hal vázának sűrű bronz szövevényekké, illetve felületté tömörülő foltjaiban érzékien élhető meg Jónással a végtelen és az örökkévaló. Ennek a világképi igényű üzenetnek a komolyságát külön élményt jelentő humorral oldja fel az alkotó. Tragikus helyzetében is komikus látványt nyújt a cethal gyomra felé tartó, lábaival az ég felé kalimpáló próféta. A hal gerince alatt görnyedő emberi figura az ellenállást már feladta, de még nem talált magára kényszerű helyzetében. A következő mű a sorsába beletörődött, hal gyomrában szinte már otthonosan pihenő ószövetségi hírnököt mutatja, aki a sorozat záró darabjában, kezeit az ég felé tárva emelkedik ki a cet gyomrának börtönéből.
Csikai Márta művei hitelesen modellezik létünk pusztulásának és kiteljesedésének alternatívái között az emberi igyekezetnek a teremtői kegyelemhez belátással alkalmazkodó meghatározó szerepét.
A kisplasztikák mellett számos emlékműve és emlékmegőrző alkotása is bibliai ihletettséget sugároz: Piéta – II. világháborús és 1956-os emlékmű (1991) – Nagykőrös, Szent Mihály (2007) – Budapest, Pálvölgyi Cseppkő-barlang előtt, Szent Rafael szobra (2008) – Budapest, Országos Korányi Tüdőszanatórium parkja.
Fűzfa-kisplasztika
A bibliai kisplasztikák szellemi társaiként tekinthetők Csikai Márta táj-szobrai.
A Fűzfa (1984) című bronz kisplasztikán a pusztulástól széthasadt és átlyukadt törzs nyitottsága olyan önmagába és önmagán túlra tekintést enged egyszerre, amelyre az egészséges létezés zártsága soha nem adna lehetőséget.
A tekintet szabadsága ebben a szituációban horizontális és vertikális irányban is érvényesülhet, ami felfokozott végtelenség-érzetet kelt bennünk. A fa törzsén a hasadék és a lyuk érzékelhetővé teszik természetes biológiai folyamatok egy-egy állomását. Ugyanakkor – a kapu és az ablak képzetét felkeltve – azokra a tudatos szellemi törekvésekre is utalnak, amelyek a teremtés rendjével összhangban keresik a létezés távlatait.
Ez a 41cm-es, tenyérnyi síkfelületen álló kis bronz fűzfa megidézi társainak ligetté sűrűsödő sokaságát, a folyó innenső és túlsó partját, a partokon túli messzeséget, amely a látóhatárnál összeér az égbolttal.
Az egyszer volt fa emberöltőnyi ideig ismerhetett képe nemcsak a történelmi időbe, hanem az előttire és az utánra tágítja pillanatnyi valóságélményünk határait.
Csikai Márta szobrainak nem véletlenszerű ez a hatása, hanem lényeges eleme az általuk hordozott üzenetnek.
A Jónás-sorozaton és a tánc-kompozíciókon megismert valóság-élmény még kiteljesedettebb formáját mutatja a „Víz-tükör-kép” sorozat (2004), amely anyagszerű bronz kötegek sűrű szövevényének rendszerében a levegőt, a vizet és a fényt is plasztikusan érzékelhetővé teszi.
E művek kompozíciós elemeinek mozgása, a pozitív és negatív téregységek kapcsolatának feszültsége, valamint a tárgyi motívumok tükörképszerű ismétlődése egyszerre engedi hatni mélység és magasság erőit. Már nem a pusztulás vagy kiteljesedés, az emberi igyekezet vagy teremtői kegyelem választható alternatívái, tragikus és humorral teli küzdelmei jelennek meg a plasztikai szituációkban, hanem az alternatívák egységében, a belátással alkalmazkodni képes emberi lét.
Olyan élménnyel töltenek el a „Víz-tükör-kép” plasztikák, mint Pünkösd ünnepe a maga szellemet tisztító és megvilágosító szélzúgásával, a természetet és az emberi létet is megújító erejével.
Bakonyvári M. Ágnes
